Indiai Nyelvek és Írásfajták/3- Devanágarí
A mássalhangzó jelek legtöbbjének jobb oldalán egy függőleges vonal, a 'mátra' található, amely egy másik mássalhangzó kapcsolódása esetén eltűnik. A felső vízszintes vonal tehát a 'sútra', a jobboldali függőleges vonal a 'mátra', a vízszintes alatti és függőleges melletti jel pedig a 'bíja'. Egyes jeleknek több változatuk is van.
A többi magánhangzó-jel esetén is hasonló a helyzet. Ennek megfelelően tehát a magánhangzó-jel teljes alakját csak szókezdő jelként használjuk. A szóban szereplő magánhangzók jelölésére egy rövidített magánhangzó-jel változatot alkalmazunk, amely minden hangzó esetében más-más alakkal és módon kapcsolódik a mássalhangzó jelhez.
Az egyes jelek leírásakor az általános tanítási módszer szerint először a 'bíja' rajzolandó meg, általában alulról felfelé, majd pedig, (ha van) a 'mátra' szintén alulról felfelé, s végül a 'sútra' balról jobbra. Vannak más tanítási módszerek is, s mindig azt kell alkalmazni, amelyik leginkább megfelelő a jelek pontos és gyors elsajátításához. A jelek balról jobbra írandóak és olvasandóak. Egymás mellé rendelt két mássalhangzó esetén (amikor is az első hangzó 'mátra' jele eltűnik) a jelek balról jobbra, több mássalhangzó torlódásakor felülről lefelé olvasandóak. S SH(A) SI SÍ
S SI R(A) Y Á N(A) V(A) DZSR Á MU TTH Í
A Á E I U Ú L(A) S(A)
K(A) B(A) DZS(A) G(A) N(A) T(A) M(A) D(A)
Négy — CATUR Öt — PANCA Hat — SAS
Hét — SAPTA Nyolc — ASTA
Kilenc — NAVA Tíz — DASA
Első — PRATHAMA Második — DVITÍYA Harmadik — TRTÍYA
Negyedik — CATURTHA * TURYA * TURÍYA
Ötödik — PANCAMA Hatodik — SASTHA Hetedik — SAPTAMA
Nyolcadik — ASTAMA Kilencedik — NAVAMA Tizedik — DASAMA
A szanszkrit jelek magyarra történő átírásakor azt tapasztalhatjuk, hogy egyes betűk alatt, vagy fölött bizonyos kiegészítő jelölések találhatóak. Ezek arra szolgálnak, hogy segítsenek megkülönböztetni egymástól olyan hangok jeleit is, amelyeknek nincsenek a magyar nyelvben megfelelőik — vagy nem írhatóak át a megszokott módon — s ezáltal az adott szó kiejtése mégis jelölhető legyen.
A szanszkrit jelek magyarra történő átírásakor azt tapasztalhatjuk, hogy egyes betűk alatt, vagy fölött bizonyos kiegészítő jelölések találhatóak. Ezek arra szolgálnak, hogy segítsenek megkülönböztetni egymástól olyan hangok jeleit is, amelyeknek nincsenek a magyar nyelvben megfelelőik — vagy nem írhatóak át a megszokott módon — s ezáltal az adott szó kiejtése mégis jelölhető legyen.
A magánhangzók jeleinek két változata van, egyrészt a szókezdő jel, másrészt a szó közben használatos, egyszerűsített jel.
Ha a szóban egymás mellet két, vagy több mássalhangzó szerepel, azt mássalhangzó-torlódásnak nevezzük. Ilyenkor a mássalhangzó-jeleket nem teljes alakjukban, hanem a fentiekben is megjelölt módon írjuk össze, s ezeket nevezzük ligatúráknak.
(továbbiakban a számok ligatúrái)
Ezen a lapon akad pár hiba a devanágarí átírásokban, mert a rendszer valamiért nem akar együttműködni, de hamarosan kijavítom!!!
A mappában található képek előnézete Képek Indiából
