Shirayan Vajramutthii Yuddha Shastra

Yuddha Shastra – Harcművészetek Indiában /5.

A testgyakorlatok Indiában alkalmazott ősi módszerei számtalan lehetőséget kínálnak a fizikum és az állóképesség fejlesztésére, amelyeket az indiai harcművészetekben a mai napig rendszeresen alkalmaznak. Ezeknél a gyakorlatozásoknál is érvényes gondolat, hogy a fejlődés a szükségesen ráfordított idő- és a megfelelő hozzáállás alapján mutatkozik meg. 

Az indiai harcművészetek gyakorlásához szorosan kapcsolódó jóga-pozíciók hasznos kiegészítői a gyakorlatozásoknak: fejlesztik az izomerőt, a hajlékonyságot és az egyensúlyt. Ez a fajta, az indiai harcművészetekhez kapcsolt jóga sokszor kicsit (vagy néha nagyon) más, mint amelyeket általában ismerhetünk. A statikus elemek dinamikus mozdulatokkal vannak ötvözve, és a társsal végzett ügyességi testtartások is előfordulnak.

Az indiai harcművészetekben a ranaagashrama (a tényleges küzdelmi technikák tanulása) és az upohashrama (a taktika) mellett számos módszer segíti a tanuló fejlődését. A vyaayaama megnevezés takarja a mindenféle fizikai jellegű felkészítéseket. Kundakavartana néven említik, amikor a gyakorlatozó mindenféle eszközök nélkül végzi gyakorlatozásait, a bemelegítéseket, a nyújtásokat- és egyensúlygyakorlatokat, az izomerőt fejlesztő- és állóképességi gyakorlatait, valamint a harcművészeti mozgásokhoz járulékosan kapcsolódó többi gyakorlatokat. Gonitaka, amikor egy súlyos kőgyűrűvel végeznek izomerősítést, de ide tartoznak az egyéb kősúlyokkal végzett módszerek is. A pramadaa kifejezés a gadaa, a mudgara és a musala eszközökkel végzett gyakorlatozásokra utal. A stambhashrama egy speciális oszlop-gyakorlatozás, a bátorság, az erő, az egyensúly, az ügyesség és az akrobatikus képességek fejlesztése érdekében. Mindezekhez kapcsolódik a mardana, a gyakorlatozások előtti- és utáni száraz-, vagy olajos masszázs. 

A stambhashrama, vagy mallakhamba (a Shirayan Vajramutthí stílusban tongphau) néven ismert oszlopgyakorlatozás az egyes indiai harcművészetek kiegészítője, de önálló sportként is őrzik ezt a régi hagyományt. Az oszlopnak több típusa van, és a testi képességek fejlesztése mellett ütéseket, rúgásokat végeznek rajta. Egy további változatban az oszlop mellett, (vagy helyett) néha kötél, esetleg lánc a gyakorlóeszköz.

Az indiai harcművészetek stílusainak egyes iskolái gyakorlatozásaikban gyakran használják a gadaa nevű eszköz több típusát, amely egyrészt fegyver, másrészt sokoldalú gyakorlóeszköz is. A gadaa legegyszerűbb változatában egy fa-, vagy bambusznyélre erősített, legtöbbször kőből készített, labdaszerű súly. Ez a forma az elterjedtebb, de lehet más kialakítású is, ami ritkább.

A Shirayan Vajramutthí stílus általában a hengeres, fából készült súlyt használja, míg a Malla Yuddha és a Kusthi birkózás a lapított gömb alakút. A gadaa rövid nyelű változata a musala, a fából egyben kifaragott forma pedig a mudgara, amely utóbbit párban is használnak. Ezek az eszközök többféle méretben, hosszban és súlyban állnak rendelkezésre az akhara (gyakorlatozó terület elnevezése észak-Indiában) tanulói számára.  

A gadaa, a mudgara, a musala eszközök, és azok változatai már sok száz évvel ezelőtt is rendszeresítve voltak az indiai katonai képzésben és az egyes népi harcművészetek felkészítő módszerei közt. Fejlesztik a mozgások közbeni egyensúlyt és a harcművészeti mozgásokban résztvevő izomzatot is erősítik, javítják a súlypontáthelyezések megvalósítását, Megfelelően végezve a bemelegítés gerincét is adhatják. Mindezeken túl a legtöbb nyaki-, váll-, hát- és derékfájdalmat is megszünteti a rendszeresen és a szükséges ismétlésszámban végzett, megfelelően kivitelezett gyakorlatozás. 

A gadaa és annak több változata hasznosan felkészíti a testrészeket a különféle harcművészeti módszerek végzésére, javítja az egyensúlyt, erősíti az izmokat. Gyakorlatai a nyújtásban is fontosak, s emellett egyes izomsérülések gyógyításában is jelentős szerepet kapnak. A gadaa és a mudgara az indiai birkózók egyik legfontosabb erőfejlesztő eszközei voltak már a régi időkben is. A hagyományos indiai birkózás iskolái manapság is használják ezeket.

A gadaa gyakorlatokat az indonéziai Silat harcművészetek néhány stílusa is átvette. Napjainkban egyes nyugati sportokban (főként a birkózás stílusaiban) az eszköz modernizált változataival lehet találkozni. Indiában gadaa gyakorlatozásban bajnokságokat is szoktak rendezni iskolákon belül és iskolák között. A szabályok egészen egyszerűek: az a győztes, aki a legnehezebb súlyú eszközöket a legtöbbször képes megforgatni az előírt módon. 

Shirayan Vajramutthí Yuddha Shastra / Leányfalvi Attila Ajanayana / 2014. 

http://www.vajramutthi.org/cikkek/yuddha-shaastra-astradharii/