Shirayan Vajramutthii Yuddha Shastra

Yuddha Shastra – Harcművészetek Indiában /4.

Az egyik észak-kelet indiai független királyság területén, Manipur államban, háborús állapotok közt fejlődött ki a Huyen Lallong, vagy Manipuri Tang Ta, (thang = kard / ta = lándzsa) a kard és lándzsa harcművészete (utalva a stílus elsődleges fegyvereire). A brit uralom idején – mint akkoriban India területén az összes harcművészet – ez az irányzat is be volt tiltva, így a guruk (tanítók) titkos otthoni iskoláikban adták tovább tudásukat.

A Thang Ta nyilvános gyakorlása 1947-től kezdődhetett meg ismét, és a titkos kis közösségekben, vagy családi körben gyakorolt módszereket újra szabadon gyakorolhatóvá tehették a mesterek.

A Thang Ta kialakulása és fejlődése – főként a földrajzi közelségnek köszönhetően - szoros kapcsolatban volt a burmai Banshay harcművészettel, amelyben szintén elsődleges szerepet kap a lándzsa és a kard, s amely utóbbit gyakran használ párban is mindkét irányzat.

A Thang Ta gyakorlatozói háromféle módon végzik gyakorlataikat: rituális táncok formájában, koreografált bemutatókként, és szabadküzdelmi jelleggel. A gyors és vad mozgásformák mellett a lágy és lassú mozdulatokkal végzett rituális mozgássorokat is rendszeresen végzik a stílus követői.

A gyakorlatozások fontos elemei a thangkairol, a kard-tánc és a khosairol, a lándzsa-tánc. Többek között a stílushoz tartozik a harci fejsze, a fából, vagy bambuszból készített különféle pajzsok, botok és kések használata. 

A képzés részét képezik a különféle testgyakorlatok-tornagyakorlatok, légző-gyakorlatok, a meditáció és a hagyományos gyógyászat módszerei is.

A pusztakezes módszereket – amelynek elnevezése Sarit Sarak - a fegyveres gyakorlatok elsajátítása után kezdhetik el a tanulók. Manipuri Thang Ta mester ritkán tanít külsős diákokat, hogy a közösségek megőrizhessék ezt a hagyományt a saját tagjaik számára.

A Gadka, vagy másként Fari Gadka az észak-indiai Pandzsáb államban honos és az ottani szikh vallású harcosok küzdőmódszere. Létezik gyalogos és lovas-lándzsás formája (Bothati), mely változatokat már gyermekkorban elkezdik gyakorolni.

A régi időkben a Fari Gadka, mint kardküzdelemre való felkészítő gyakorlatozás volt használatos. A nádbot, a Gadka szolgált kardként és egy kisméretű bőrpajzs, a Fari biztosította a védekezést.

A felnőttek számára a Gadka majdnem egy méter hosszú, a Fari húsz centiméter átmérőjű, cserzett bőrből készült, kb. fél kg. súlyú. A gyakorlatozás egy 6x6 méter nagyságú, négyzet alakú küzdőtéren történt. 

A felnőtt szikh harcosok legfőbb fegyvere a talwar nevezetű szablyakard, amelyet lehetőség szerint mindig maguknál hordanak és a vallás előírásai szerint szertartásosan tiszteletben tartanak.  A szikheket egyébként vallási előírásaik kötelezik arra, hogy minden pillanatban hordjanak maguknál kardot, vagy legalább kést. Ezt sokszor a turbánjukba rejtve tárolják.

A Gatka gyakorlatozásokban és formagyakorlatokban hét állatstílus szerepel: Narasingha Yuddhan (oroszlán), Garuda Yuddhan (sas), Hanuman Yuddhan (majom), Nandi Yuddhan (bika), Varaha Yuddhan (vaddisznó), Sesa Naga Yuddhan ( kígyó), Bagh Yuddhan (leopárd). 

A Gatka harcosok számtalan fegyvert használnak, s azoknak különféle variációit hozták létre az idők során. Legjellegzetesebb fegyvereik: khanda (egyenes kard), talwar (szablyakard), kroti (fogazott talwar), chakra (harci korong), kirpan (görbe tőr), valamint sok más bottípus és kard-kés változat.

A harcosok elsődlegesen a kardot használják fegyverként, amit leginkább pajzzsal kombinálnak. Az esküvőkön és vallási fesztiválokon a szikh harcosok egy- vagy két karddal végzik rituális harci táncaikat, amelyek keretében egyéni- és páros küzdelmi elemeket is bemutatnak. Ezeken az eseményeken a vad indulatokat imitáló mozgássorokkal gyakran rémisztgetik a megjelenteket, főként más közösségek tagjait. 

Shirayan Vajramutthí Yuddha Shastra / Leányfalvi Attila Ajanayana / 2014.

http://www.vajramutthi.org/cikkek/yuddha-shaastra-astradharii/