Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tibeti és Nepáli Többférjűség

2012.06.06

Tibeti és Nepáli Többférjűség

Férfitársaim számára köztudott, hogy bizonyos országokban és kultúrákban létező állapot a többnejűség. Az viszont már kevéssé ismeretes, hogy ennek fordított változata is létezik, mégpedig Tibetben és Nepálban.
Tibetben az állatok gondozása és a háztartás vezetése az asszony dolga, viszont a családban az történik, amit az asszony akar. A feleség uralma csak akkor szűnik meg, ha legidősebb fiának felesége beköltözik a házba, s ettől kezdve az új asszony parancsol, s az anyának többé nincs szava.
Ezen a vidéken - noha az örökösödést az indiai jog szabályozza - még mindíg élnek a híres tibeti uralkodó, ‘Srongcen Gampo’ által alkotott földbirtoklási és házassági törvények. A birtokot a legidősebb fiú örökli, ha pedig nincs fiú örökös, akkor a legidősebb lány. A többi testvér vagyon nélkül marad. A családban , mint a vagyon örököse, a legidősebb fiú házasodik, s a fiútestvérek közül azok, akik nem álltak be szerzetesnek, feleségüknek fogadhatják bátyjuk asszonyát. Ez az ún. ‘testvéri-sokférjűség’ lehetőséget ad a másodszülött fiúnak, hogy mint haszonélvező részesedjék az apai örökségből. A gyerekek - tekintet nélkül arra, hogy a fivérek közül melyiktől származnak - mindíg a legidősebb fiú leszármazottainak számítanak. 
 
 
A csemeték idősebb apjukat ‘nagy-apa’, míg fiatalabb apjukat ‘kis-apa’ megszólítással illetik. A feleség a házasságon belül is rendelkezik bizonyos fokú önállósággal, amit magánvagyona biztosít számára. A vőlegény, vagyonához mérten, pénzösszeget ajándékoz menyasszonyának, amivel a feleség később szabadon rendelkezik. A barátnők is pénzt adnak társnőjüknek házasságkötéskor, így a feleség megőrizheti anyagi függetlenségét és nincs férjeinek kényére-kedvére kiszolgáltatva. Tibetben nem ritka a válás sem.  A nő otthagyja házastársait, vagy az idősebb fivér, s vele együtt szükségszerűen a többiek is a közös asszonyt. A válás elé rendszerint egyik fél részéről sem gördítenek akadályt, s a hitvesi hűséget is mindkét fél meglehetősen szabadelvűen értelmezi.
A többférjűség rendszere főleg Nyugat- és Észak-Tibet sivatagos vidékein maradt fenn. A családi vagyon ezáltal egyetlen darabban öröklődik nemzedékről nemzedékre, megakadályozva ezzel a mesterségesen öntözött föld szétdarabolását és elértéktelenedését.
Nepálban a serpáknál nagy a szexuális szabadság, s ott is működik a többférjűség intézménye. A lányok szeretőket tartanak maguknak, néha többet is, s ha valamelyiküket megfelelőnek tartják, házasságot kötnek. 
 

Amennyiben házasságon kívül születik gyermek, úgy, hogy a lánynak több szeretője volt, a lány által megjelölt fiú büntetést fizet a lány családjának. Azért a családnak és nem a várandós asszonykának, mert a család veszít azon a legtöbbet, ha a lány néhány hónapig munkaképtelen. Ahol gyermek születik, ott általában a házasság is létrejön, fizetni viszont ettől függetlenül is kell.  Egyes serpa falvakban ezt a kérdést úgy oldják meg, hogy mielőtt több fiú elindúl éjszaka ugyanahhoz a lányhoz, előtte ‘fej vagy írás’-t játszanak. Aki veszít, az fizet, ha a lány teherbe esik.  A házasságtörés ezen a vidéken sem ismeretlen, de a problémát egyszerűen oldják meg: a szerető köteles a férjnek egy meghatározott összeget fizetni. A nőnek is joga van pénzbeli kártérítésre, de csak az összeg felét kaphatja. A többférjes házasságban az éjszakát úgy oldják meg, hogy egyik éjszaka az egyiké, a másik pedig a másiké. A feleség ritkábban választ, a döntés rendszerint a férfiakat illeti. A többférjűség intézménye mellett Nepálban a többnejűség is érvényben van, s minden bizonnyal megfelelően működnek a különféle variációk. Talán az egyetlen hátrányuk az lehet, hogy több feleséghez több anyós is jár, s így a dolog esetleg meggondolandó. 
 
 

A mappában található képek előnézete Nepál