Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Védelemszerzés Tibeti Módszere

2012.06.06

 Az Északi Lámaista Buddhizmus Hagyományai

 
A Védelemszerzés Tibeti Módszere 
 

symbol.png

A tibeti lámaista buddhizmus hagyományaiban — amely helyenként a helyi ősvallás, az ún. 'démonkultusszal' jellemezhető 'bon' elemeivel is keveredik — jellemzően megtalálhatóak a 'védőszellem'-ek felidézésének tanításai, amelyek a 'Tibeti Titkos Tanítások' sorába tartoznak.  Mindezeket a tanítványok általában a külvilágtól elzártan élő, idős remeték által sajátíthatták el.
A hagyomány szerint minden 'láma' választ magának egy 'védőistenség'-et (tibetiül: 'Yi-Dam', szanszkritül: 'Ishtadevata'), amely különleges kultuszt képvisel. Személye és neve iránt nem szabad érdeklődni. Védelmének elnyeréséhez különféle vallási gyakorlatokat (magány, meditáció, aszkézis) visz végbe, s ezek után meg kell, hogy jelenjen számára az istenség a kívánt ('bzi-ba' békés, vagy 'drag-po' haragvó) alakban.

dorje_vajra-780771.jpg

A hagyomány szerint 'védőistenség'-et teljes élettartamra, vagy bizonyos célok érdekében választanak, egyszer, vagy többször is. Vannak istenségek, amelyek kora ifjúságtól kezdve védelmeznek, megjelennek minden elmélkedő elmerülés esetén, s kifejtik működésüket. —  A tanítványok egy  része azért keresi fel a magányban élő mestert, hogy a nagy megismerés titkát megtanulja tőle és hogy így életen és halálon túlemelkedjen. A mester eljárása nagyon sokféle lehet. Most az egyik legismertebb módszert írjuk le.
" Az idősebb remete a fiatalabb szerzetesnek, vagy világi tanítványnak néhány kérdést ad fel, majd különböző próbáknak veti alá őket, hogy meggyőződjék róla, vajon elhatározásuk komoly-e. Megparancsolja, hogy a 'cham' magányába vonuljanak vissza és gondolataik tárgyául egy 'védőistenség'-et válasszanak. Ha a tanítvány nem tud választani, azt a tanító teszi meg helyette. A tanítvány ekkor minden erejét összeszedi és magába mélyedve gondolatait a 'Yidam'-ra ('védőszellem'-re) összpontosítja. Maga elé képzeli úgy, hogy tisztán látja egész külsejét, ruházatát, ékszereit. A tanítvány csupán az alvás és az egyszeri étkezés néhány órájára szakítja félbe meditációját. Sokan egyáltalán nem is térnek nyugovóra. 

double_vajra.jpg

A meditáló keresztbe tett lábakkal egy ládán lévő párnán ül, egy meditációs varázskörben. Térdén és tarkóján keresztül szövetet hurkol, hogy testtartását még álmában is a meditáció pozíciójában őrizze meg. Nagyon sokan éjjel-nappal így kuporognak, anélkül, hogy kinyújtózkodnának. Ha néha el is szunnyadnak, mélyen sohasem alszanak el, s meditációjukat még azokban a rövid pillanatokban sem szakítják félbe, míg bóbiskolnak. Így telnek el hónapok és évek.
A mester időről időre megvizsgálja tanítványa előrehaladását, míg az végre elmondhatja, hogy fájdalmai eredményeképpen a 'védőszellem' végre megjelent számára. Többnyire csak röviden és ködösen tűnik fel. A tanító ilyenkor kijelenti, hogy az eredmény ugyan bíztató, de még tovább kell haladni. Jó lenne, ha a tanítvány 'védőszellem'-e jelenlétét tartósan élvezné.
A tanítványnak is ez a véleménye és erőfeszítéseit tovább folytatja. Ismét hosszú idő telik el, míg végre a 'Yidam' a meditáció elől nem tűnik el és a fiatal tanítvány a meditációs varázskör közepén nyugodtan szemlélheti.
A tanító azonban még többet kíván: " Azt a kegyet kell tőle kérned, hogy fejeddel lábát megérinthesd, áldását adja rád és beszédjére méltasson !" — Idáig, a gyakorlás különböző fokain viszonylag egyszerűen lehetett előre haladni. Innentől kezdve viszont az út egyre meredekebb lesz és a célhoz csak kevesen juthatnak el.
Egy idő után a 'Yidam' végre megelevenedik. A tanítvány pontosan érzi homlokával az istenség lábát, ha imádkozva leborul előtte, érzi fején áldó keze súlyát, látja, amint szeme mozog és szája megnyúlik, s hogy az istenség elhagyja a varázskört és fel-alá járkál a remetelakban. Ez veszélyes pillanat.
Ha a felidézett szellem gonosz természetű, a varázskör börtönfalai közül sohasem szabad kibocsátani. Ha kiszabadul, bosszút áll azon, aki bele kényszerítette. Az évekig tartó meditálásban megedzett tanítványnak azonban nem kell tőle félnie. A hajlékon belül nyugodtan szabadjára engedheti. Még ki is mehet, s ha a mester úgy kívánja, a tanuló még sétájára is magával viheti.
A mester ezen utolsó parancsa különösen veszélyes. A legtöbbnyire sötét, tömjénfüsttől áthatott hajlékban a tanítvány nagy szorgalommal kifejlesztett lelkiereje könnyebben érvényesül. Az istenség a napfényben, a szabadban, a szokatlan környezetben a fiatal remete erőfeszítéseinek jobban ellent tud állni.
 Sok szellem nem is teljesíti mestere parancsát. A szellem lábukhoz guggol, majd eltűnik, sok esetben a vakmerő tanítványon kegyetlen bosszút áll és a fiatalemberre egészen különös szerencsétlenséget hoz.
Másoknak ez a feladat is sikerül úgy, hogy az istenség sétájukra is hűségesen elkíséri őket. — " Az áhított célt elérted, többé nincs téged mire tanítanom, megnyerted egy nálam különb mester kegyét !" — jelenti ki a boldog tanítványnak a mester.
Sokan nagy hálálkodások közepette, büszkén és elégedetten visszatérnek remeteségükbe és ott az istenség képével életük végéig eljátszadoznak. Néhányan azonban habozva és remegve a mester lába elé borulnak és rettenetes bűnt vallanak be neki. 

300px-faith_buddhism_vajra_bw.svg.png

Kétségek ébrednek bennük és ezeket sehogyan sem tudják elfojtani. Miközben a 'Yidam'-mal beszélgetnek, lába érintését is érzik, nem tudnak megszabadulni a gondolattól, hogy mindez csak az önmaguk által megteremtett álomkép. 
A vallomás a mestert látszólag elszomorítja. A tanítványt visszaküldi és egész kiképzését elölről kezdeti vele, — a fiatal remete viselkedése a 'Yidam'-mal szemben a legrútabb hálátlanság, amely bizonyára előidézi az istenség bosszúját. Azonban a kételkedéstől kikezdett hit nem akar helyreállni.
A fiatal remete egyre jobban látja, hogy a félelmetes istenség a valóságban nem létezik. Néha a tanítvány kétségbe esik és otthagyja mesterét, de ez ritkán történik meg. A 'Yidam'-ban elvesztheti hitét, a mesterében sohasem.
Hónapok, esetleg évek múlva megismétli vallomását, de most már sokkal határozottabban. Most már nem kételkedik többé. Meg van győződve, hogy a 'Yidam' saját gondolataiból született és csupán az ő teremtménye.
A mester ekkor így szól tanítványához: " Most már eljutottál az igaz felismeréshez. Istenek és démonok, az egész világegyetem csak álomkép. Létét a szellemből kapja, onnan keletkezik, és oda tűnik el újra."

/ a szöveg összeállítása Újhelyi Tibor 1981-es doktori értekezése nyomán történt / 

viswa-vajra_09.jpg

 

A mappában található képek előnézete Lótuszok