Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Indiai Nyelvek és Írásfajták/1- Szanszkrit

2009.08.21

 

A Szanszkrit Nyelv
 
A szanszkrit nyelvet a 'nagari', vagy 'devanagari' írásmóddal rögzítették, mely a sémi jelrendszerből gyökeredzik.
A tibeti nyelv rögzítéséhez is a szanszkrit nyelv 'devanagari' jelrendszerét használták fel a tudósok, s végül is erre alapozva alkották meg az önálló tibeti írást.
A 'devanagari' kifejezés jelentése: „"Istenek Földjéről Való".
Egy ősi legenda szerint a szanszkrit maguktól az istenektől származik, mivel az olyan tökéletes, hogy az emberek nem lehettek képesek a megalkotására. A szanszkrit az ókori és középkori India kultúrnyelve volt, s a kulturális és szellemi örökséget volt hivatott továbbhagyományozni az eljövendő nemzedékek számára.
A vallási, a tudományos és a szépirodalmi munkák jelentős részét szanszkrit nyelven fogalmazták, s ez biztosíték volt arra, hogy az eredeti gondolatok eredeti formáikban öröklődtek tovább, s tartalmuk a későbbi időkben is ugyanazt fogja jelenteni, mint régen.
A szanszkrit egy mesterségesen megteremtett nyelv ('samskrta' — megalkotott, összetett, összeállított), aminek éppen mesterséges volta szavatolta a gondolatok maradandóságát.
A szanszkrit műveltség nem csupán egyszerűen nyelvtudást és olvasottságot jelentett, hanem egy bizonyos szellemiséget, egy bizonyos gondolkodásmódban való jártasságot is feltételezett.
A szanszkrit is olyan kanonikus nyelv lett, mint a buddhizmus 'theraváda' ágának nyelve, a 'páli', vagy a 'dzsainizmus' tanainak nyelve, az 'ardhamágadhi'. A szanszkrit az ó- indiai 'védikus filozófia' nyelvezetére vezethető vissza.
A 'védikus irodalom' nyelvezetét un. 'védikus-szanszkritnak' nevezik.
A 'szanszkrit' nyelv az ó-ind nyelv irodalmi nyelve, s az indoeurópai nyelvek közé sorolandó. Három korszakát szokás megkülönböztetni; a védikus-, az epikus (vagy elbeszélő) és a klasszikus 'szanszkrit'-ot.
A védikus 'szanszkrit' nyelv (i.e. 1500-500 közötti időszakból) az északnyugati pandzsábi ind nyelvjáráson alapuló, papok által kialakított irodalmi nyelv, amelyen belül nincsenek nyelvjárási, csak időrendbeli különbségek. A klasszikus 'szanszkrit'-hoz viszonyítva a szókincsbeli különbségek jelentősek.
Az epikus 'szanszkrit' nyelv (i.e. 500- i.sz. 200 közötti időszakból) a 'Mahábhárata' és a 'Rámáyana' eposzok nyelve a klasszikus 'szanszkrit'-hoz viszonyítva nem annyira régebbi, mint inkább népiesebb, de attól alig különbözik.
A klasszikus 'szanszkrit' nyelv (i.e. 500- i.sz. 1200 közötti időszakból) 'Pánini' ind nyelvésztől datálható, aki a 'szanszkrit' nyelv szabályait szigorúan zárt nyelvtani rendszerbe foglalta, amely lehetővé tette, hogy a 'szanszkrit' nyelv több, mint másfél évezreden keresztül változatlan formában fennmaradhasson.
 
Javáharlál Nehru, az indiai ahmadnagari erődbörtön táborában 1944-ben írt „ India Felfedezése „ című könyvében a következőket említi az ősi nyelvről:
 „ — A szanszkrit meglepően gazdag, virágzó, dúsan fejlődő nyelv, azonban mégis pontosan és szigorúan ragaszkodik ahhoz a nyelvtani formához, melyet 'Pánini mester' meghatározott 2600 évvel ezelőtt. Kiterebélyesedett, gazdagodott, díszesebb lett, de sohasem szakadt el eredeti gyökereitől.
Egy nyelv eredeti megtestesítője, eleven ábrázolója azoknak a gondolatoknak, érzéseknek, vágyaknak, amelyek az embereket formálták, s amelyek az emberekben születtek meg.
A szavak jelentése koronként változik, a régi eszmék átalakulnak és gyakran megtartva eredeti alakjukat, új tartalommal telítődnek. Ez a folyamat nem ritkán fordítva is lehetséges.
A szanszkrit a többi klasszikus nyelvhez hasonlóan tele van olyan szavakkal, melyeknek nem csupán költői szépségük van, hanem mély értelmük is, de egy sor gondolati asszociációt is tartalmaznak, amelyeket nem lehet egy idegen szellemű és szemléletű nyelvre hűen lefordítani. Még nyelvtanának és filozófiájának is erős költői tartalma van.
Egy régi szanszkrit szótárt verses formában írtak.
Egyáltalán nem könnyű ennek az ősrégi nyelvnek a szellemébe behatolni és képzeletben ismét a régmúlt világában élni.
A szanszkrit költészet és filozófia sok gazdag, tartalmas szava, melyeket nem lehet egy idegen nyelvre lefordítani, a népnyelvnek ma is eleven része.
Annak ellenére, hogy a szanszkrit, mint népnyelv már rég halott, meglepő vitalitással rendelkezik. Mind a mai napig írnak szanszkrit nyelven tanulmányokat és költeményeket.
A mai modern indiai nyelvek egy része is a szanszkritból származik, s azok belőle kölcsönözték szókincsük gazdagságát, kifejezési formáik nagy részét. Sajnos a tudósok, a nyelvészek ritkán költők, pedig a szanszkrit értelmezéséhez tudós költőkre van szükség. A tudós nyelvészektől több esetben olyan fordítások származnak, melyek olyan pontosak, hogy már hűtlenek.
Az egyszerűen beszélt szanszkritot nem nehéz megérteni olyanoknak, akik a mai indoárya nyelvek valamelyikét, így a hindit, vagy bengálit jól beszélik. Még a mai urdu is, mely teljes egészében indoárya nyelv, nyolcvan százalékban olyan szavakból áll, melyek valószínűleg a régi szanszkritból származnak.
Gyakran nehéz megállapítani, hogy egy szó a szanszkritból, vagy a perzsából ered-e, mivel a gyökérszavak mindkét nyelvben azonosak. Különös, hogy a dél - indiai dravida nyelvek, melyek merőben máshonnan erednek, olyan sok szót kölcsönöztek és vettek át a szanszkritból, hogy szókincsüknek jelentős része kapcsolatban van vele." —
 

A mappában található képek előnézete Lótuszok

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.