Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bottípusok és Botgyakorlatozások

2010.08.23

’Samthijáó’

Bottípusok és Botgyakorlatozások

 

A Shirayan Vajramutthí Harcművészet gyakorlatozóinak az egyéb fegyverek használata előtt mindenképpen el kell sajátítaniuk a hosszú- és rövidbottal végzett módszereket is, melyekhez általános esetekben 180-210 cm hosszúságú merev fabotot, vagy bambuszbotot és 65-75 cm hosszúságú merev fabotot, vagy bambuszbotot használnak.

A botgyakorlatozásba mélyebben belemerülve nyilvánvalóvá válik a gyakorlatozók számára, hogy a bottechnikák és azok páros küzdőformáinak végzése alkalmával a legkülönfélébb hosszúságú és típusú botok használatára van szükség. Attól függően, hogy a bot milyen hosszú, vagy mennyire rugalmas és hajlékony, valamint bambuszból, vagy fából van-e, az alkalmazott technika jellege jelentős mértékben változik. 

Kép

 

Elmondható, hogy a bot típusától függően kell meghatározni az alkalmazott módszereket, valamint bizonyos küzdelmi technikák csak a megfelelően kiválasztott típusú bottal végezhetőek el megfelelően. Bizonyos küzdőelemek nem is kivitelezhetőek, csak a hozzájuk párosított bottípussal.

A bot lehet fabot, vagy bambuszbot, lehet merev, vagy hajlékony, lehet egykezes, vagy kétkezes használatú, némelyikkel pedig mind egy kézzel, mind pedig két kézzel is lehet gyakorlatozni.

Az általános esetekben történő botgyakorlatozások alkalmával a hosszúbotok méretét a magasságnak megfelelően célszerű meghatározni, s eszerint az egyenesen álló gyakorlatozó könyökben enyhén behajlított és felemelt karjának magassága adja a hosszúbot hosszát.

A rövidbot mérete 65-75 cm, s ez attól is függ, milyen anyagú és vastagságú az eszköz. A bambuszbot könnyű, de ha túl vastag, nehézkes lehet a tenyérrel biztonságosan átfogni és alkalmazás közben megtartani.

A fabot a fa típusától függően különféle súlyú lehet. A nyers fa nehezebb, a kiszáradt már könnyebb. Ha a fabot nehéz és túl hosszú, akkor használat közben jelentős mértékben terheli a csuklóízületeket, s ez állandósult fájdalmakhoz, csuklóízületi gyulladáshoz, a tenyér izmainak húzódásához vezethet, de mindenképpen akadályozza a megfelelő technika és a szükséges gyorsaság megvalósítását.

 Általában a rövidbot hossza és vastagsága fordított arányban van egymással. Minél vékonyabb, annál inkább növelhetjük a hosszát, minél vastagabb, annál inkább csökkentenünk kell a hosszát. Megjegyzendő, hogy a rövidbot csak egy bizonyos hosszméretbeli tűréshatárig tekinthető rövidbotnak.

Ha ezeket a hosszméretbeli határokat — akár csökkentve, akár növelve — átlépjük, már egy más típusú botokat kapunk, s ezeket a hagyományosan értelmezett rövidbothoz képest más módon és céllal kell használni, ennélfogva különbözik az elnevezésük is.

A hosszúbotok és rövidbotok esetében a súly- és hosszméretek meghatározása elsősorban a tanító feladata, aki testalkatnak és izomzatnak megfelelően javasolja a gyakorlatozó számára a megfelelőt. Másodsorban a gyakorlatozónak kell éreznie, hogy gyakorlatozásához milyen súlyú bot kényelmes. A kényelmességen nem lustaságot értünk. 

Kép

 

Nem keverendőek össze a küzdelmi technikák végzéséhez használatos botok azokkal, amelyek a küzdelmi technikák hatásosságához szükséges izmokat és ízületeket fejlesztik. Utóbbiak lényegesen súlyosabbak és a küzdőformák végzése nehézkes velük. Az erősítést szolgáló botokat csak megfelelő fokozatossággal szabad használni.

A bottípusokat elsősorban hosszuktól és küzdelmi alkalmazásuktól függően különböztetjük meg egymástól. A megkülönböztetésnek nem kategóriája, hogy bambusz- vagy fabotról van-e szó, viszont lényeges jellemzője, hogy az adott eszköz merev, vagy hajlékony-e, nehéz, vagy könnyű-e. Mindezek alapján a kiteljesedett botgyakorlatozást végző gyakorlatozó közösség tagjának hagyományosan a következő bottípusokat kell megismernie és használnia;

1/ ShirayanaDanda180-210 cm, átlagos vastagságú merev bot,

2/ SamthijaóDanda  210 cm, könnyű és hajlékony bot,

3/ LungjáóDanda  175 cm, közép-vastag, merev dorong,

4/ KálátháDanda — 90 cm (rövidbot), 150 cm (hosszúbot) közép-vastag, kétkezes bot, de más egyéb méretű ‘gyorsbot’ és ‘nehézbot’ változatai is használatosak,

5/ ShívaDanda — 210-230 cm, közép-vastag, merev dorong,

6/ VishnuDanda — 65 cm, közép-vastag, merev egykezes rövidbot,

7/ DharmaDanda — 170-180 cm, vékony és hajlékony, vesszőszerű egy- és kétkezes bot,

8/ IndraDanda — 140-150 cm, vékony és hajlékony vesszőszerű egy- és kétkezes bot

9/ BuddhaDanda — 75-80 cm, vékony és hajlékony, vesszőszerű egykezes bot,

10/ HimavantaDanda — 120 cm, közép-vastag, de hajlékony kétkezes bot,

11/ MahaDanda — 175-210 cm, 3-4 ujjnyi vastag, merev dorong,

12/ VajraDanda — rövid marokbot,

13/ MahaVajraDanda — 35-45 cm, rövid marok-dorong,

14/ RaksaDanda — 75 cm, vékony, vesszőszerű, pikkelyezett egykezes bot,

15/ MahaRaksaDanda — 120 cm, vékony, vesszőszerű, pikkelyezett egy- és kétkezes bot,

16/ DharmaRaksaDanda — 170-180 cm, vesszőszerű, pikkelyezett egy- és kétkezes bot,

A tradícionális tanítások szerint ‘Vanjuladruma’ mestertől számítva néhány kiválasztott gyakorlatozónak egy bizonyos tanulmányi és felkészítési idő elteltével — amelyet mindig a mester határozott meg — alapvetően két út állt nyitva. Egyrészt választhatta a főként pusztakezes küzdőtechnikákra alapozott további tanulmányokat, melyekhez kiegészítésként tartozott a hosszúbot és rövidbot módszerek végzése. Másrészt válthatott az elsősorban botgyakorlatozásra épülő felkészítésre, amely esetben a gyakorlatozások gerincét a különféle hosszúságú, vastagságú, hajlékonyságú botokkal történő módszerek fejlesztése adta. Amíg a pusztakezes módszert elsődlegesen előtérbe helyező tanulmányokat ‘ShirayanaVajramutthí’ névvel, addig a botokkal végzett gyakorlatozásokat fontosabbnak ítélő képzést ‘ShirayanaShronrito’ elnevezéssel illették. 

A bottípusok elnevezései a botok praktikus használatára és küzdelem közbeni alkalmazására utalnak. Esetenként ugyanazon bottípusoknak találkozhatunk többféle elnevezéseivel is, amelyekkel az adott eszközök gyakorlati alkalmazása közbeni fontosabbnak ítélt technikáira kívántak utalni. A főbb elnevezések azonban megmaradtak, másrészt pedig ugyanazon név alatt változatos lehetett a botok vastagsága és hossza is, mert ezeket a méreteket mindig a gyakorlatozó korához, testalkatához és fizikumához igazították. A botok tökéletes egyenessége nem volt követelmény, a felület simasága viszont igen, mert a megmunkálatlan, durva felület tenyérsérüléseket okozhatott gyakorlatozás közben. 

Kép

 

A ‘ShirayanaDanda’ a ‘shirayan-bot’, amely egy általánosan használt gyakorlatozó-bot.

A ‘SamthijaóDanda’ a ‘samthijaó-bot’, amely az elsősorban a ‘samthijaó’ felkészítési módszer szerint gyakorlatozók eszköze.

A ‘LungjáóDanda’ a ‘lungjaó-bot’, amely az elsősorban a ‘lungjaó’ felkészítési módszer szerint gyakorlatozók eszköze.

A ‘KálátháDanda’ a ‘Káláthábot’, amely egy időben a ‘Káláthá-gyakorlatozás’ mellé rendelt, más méretekben is alkalmazott elsődleges gyakorlatozó-bot típus.

A ‘ShívaDanda’ a ‘shíva-bot’ amely Shíva isten pusztító aspektusát szimbolizálva a bot erőteljességére és pusztító erejére utal.

A ‘VishnuDanda’ a ‘vishnu-bot’, amely a harcban győzedelmes Vishnu istent jelképezi.

A ‘DharmaDanda’ ‘a törvény botja’, vagy ‘a rend botja’, amellyel a harcos rendet vág a támadók közt, s amellyel megfegyelmezi, és rendre tanítja, vagy kényszeríti őket.

Az ‘IndraDanda’ az ‘indra-bot’, a harcos istenség, a villámokat hajigáló Indra harciasságát és az ellenségekkel szembeni könyörtelenségét jelképezi.

A ‘BuddhaDanda’ a ‘bölcs tanító botja’, amellyel egyes esetekben a tanítvány éberségét és figyelmét lehet fenntartani, de amellyel elsősorban az adott tanulmány lényegére lehet rámutatni.

A ‘HimavantaDanda’ a ‘himálaya-bot’, vagy ‘vándorbot’, amely a támadók elleni védekezés mellett még a teherhordásban is praktikus segédeszközként használatos.

A ‘MahaDanda’ a ‘nagy bot’, amely leginkább fizikai képességfejlesztésre szolgál, mivel súlyánál fogva küzdelem közbeni alkalmazása meglehetősen nehézkes volna.

A ‘VajraDanda’ a ‘vajra-bot’, vagy ‘marokbot’, amely mind a hindu vallás, mind pedig a buddha-tan területén fontos jelképnek tekintett ‘vajra’, vagy ‘gyémántjogar’ szimbólumaként tekinthető.

A ‘MahaVajraDanda’ a ‘nagy vajra-bot’, vagy ‘marokdorong’.

A ‘RaksaDanda’ a ‘buddhadanda’ ún. ‘démon-bot’ változata a valódi éles küzdelmekre kialakítva.

A ‘MahaRaksaDanda’ a ‘himavantadanda’ ún. ‘démon-bot’ változata a valódi éles küzdelmekre kialakítva.

A ‘DharmaRaksaDanda’ a ‘dharmadanda’ ún, ‘démon-bot’ változata a valódi éles küzdelmekre kialakítva.

A hosszúbotok esetében általában nem lett kialakítva az ún. ‘démon-bot’ változat, mert a botfelület támadórészein bevágásokkal kialakított pikkelyek a hosszúbot forgatása közben esetenként sérüléseket okozhattak, de mindenképpen nehézséget jelentettek használójuknak.

Az ún. ‘démon-bot’ változat kialakítását, tehát a bevágásokkal létrehozott felület-pikkelyezést a vékonyabb és ezért hajlékonyabb, leginkább vesszőszerű botokon alkalmazták.

Az ún. „gyorsbot” elnevezést azokra a botokra alkalmazzuk, amelyek eléggé vékonyak (vagy nem túl vastagok) és igazán könnyűek ahhoz, hogy az egyes bottípusokkal végzett ugyanazon forgatások és páros gyakorlatok végzésekor jellemző és határozott különbséget téve különíthessük el azokat a nehézkesebben mozgathatóaknál.

A küzdelmi gyakorlatozásokhoz igazán megfelelő bot nem túl vastag, erős, hajlékony és könnyű. Az a vastagság tekinthető ideálisnak, amely a tenyérnek kényelmes és biztonságos fogásérzetet ad. 

A bot ideális súlyát nem elsősorban vékonyításával alakítjuk ki, hanem a fatípus megválasztásával, hiszen vannak nehezebb és könnyebb fajsúlyú fák is. Másrészt a vékonyítás mindenképp csökkenti a bot erejét és hatékonyságát, s egy bizonyos határon túl meg is szünteti azt.

A bot szilárdsága, ereje, hajlékonysága, rugalmassága, tehát hatékonysága szintén a fafajtától függ. A bottípusok közti megkülönböztetéskor nem ‘gyors-lassú’ és ‘nehéz-könnyű’ párosítást alkalmazunk.

A ‘shirayanashronritó’ módszer szerint használatos bottípusok a gyakorlatozások alkalmával minden esetben ‘gyorsbot’ és ‘nehézbot’ elkülönítésben szerepelnek.

A ‘lungjáódanda’ és a ‘himavantadanda’ bottípusoknak használatos ‘gyorsbot’ és ‘nehézbot’ változata is.

A legfontosabb bottípusok: elsődlegesen a ‘samthijáódanda’ (gyorsbot), a ‘lungjáódanda’ (gyorsbot, vagy nehézbot) és a ‘káláthádanda (gyorsbot), — másodlagosan pedig a ‘dharmadanda’ (gyorsbot) valamint a ‘buddhadanda’ (gyorsbot).

Nem mindegy, melyik típusú bottal miként és milyen gyakorlatozásokat végzünk. Helyszűke miatt itt és most minderre részletesen nem lehetséges kitérni, ezért inkább csak néhány fontosabb szempontot érintünk a továbbiakban. Ugyanazokat a technikákat az egyes bottípusok esetében — a botok különféle adottságai folytán — más-más módon kell és lehet végrehajtani. Egyes bottípusokkal páros küzdelmi gyakorlatozásokat nem, csak egyéni küzdelmi technikákat végzünk (mahadanda, raksadanda, maharaksadanda, dharmaraksadanda). 

Kép

 

Bizonyos botokkal teljes erejű küzdelmet nem folytatunk, csak kontrolláltan visszafogott, gyakorló- és bemutató jellegűeket (samthijáódanda). Megint más bottípusoknak ugyanazon bottípus nem lehet a párja páros küzdelmi gyakorlatozás közben (vajradanda, mahavajradanda).

A gyorsbottal másként kell küzdeni másik gyorsbot ellen és másként nehézbot ellen. Rövidbottal másként kell küzdeni másik rövidbot ellen és másként kell hosszúbot ellen. 

Kép

 

Hosszúbottal végzett gyakorlatozáskor a technikákat és a páros küzdelmi akciókat a ‘samthijáódanda’ gyorsbottal kell megtanulni és begyakorolni. Mindezeket a ‘shívadanda’ nehézbottal kell fejleszteni, s a gondosan betanult és teljességgel kontrollált gyakorlatok erőteljes és gyors küzdelmi formáját végezetül a ‘lungjáódanda’ gyorsbottal kell végezni.

A gyakorlatozó a ‘samthijáódanda’ bottal a mozgásformákat tanulhatja meg a hozzájuk tartozó elengedhetetlen kontrollal. A ‘shívadanda’ bottal az erőteljességet és a gyorsaságot fejlesztheti ki. Mindezek után pedig a ‘lungjáódanda’ bottal az életszerű küzdelmet valósíthatja meg. Mindamellett a többi bottípus is komoly szerepet kap a teljes botgyakorlatozás elsajátítása terén.

Fontos szabály, hogy eltérő bottípusokkal (‘samthijáódanda’ - ‘shívadanda’) másként szükséges és lehetséges a páros küzdelmi gyakorlatozásokat (főként azok védekező elemeit) végezni, mint két ugyanazon bottípussal. Ennek legfőbb oka, hogy például a nehézbot (‘shívadanda’) általában könnyedén átüti, eltöri a gyorsbotot (‘samthijáódanda’).

Két különféle bottípussal egyébként is csak akkor kezdhetőek el a gyakorlatozások, ha az azonos fajtákkal már megfelelő az előmenetel.

Lényeges, hogy gyakorlatozás előtt minden esetben meg kell győződni a botok állapotáról (törés, repedés, szálkásodás, stb.). Mint más eszközöket, a botokat is szükséges rendszeresen ellenőrizni, karbantartani. A saját és a közösségi botokat egyaránt!

Némely bottípusok a küzdelmi technikák végzésének, kivitelezésének módját tekintve összepárosíthatóak egymással, mint a ‘samthijáódanda’ és ‘shívadanda’, vagy a ‘dharmadanda’ és ‘indradanda’. Megint más bottípusok ugyanezen nézet szerint különíthetőek el egymástól, mint a ‘samthijáódanda’ és ‘indradanda’, a ‘buddhadanda’ és ‘samthijáódanda’, vagy a ‘vajradanda’ és ‘dharmadanda’.

Bizonyos bottípusok egymáshoz rendelése, vagy egymástól való elkülönítése nem elsősorban a hosszméret, a vastagság és a súly alapján, hanem a küzdelemben történő alkalmazás szempontjai szerint történik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jungle

(shaardula, 2016.10.10 13:02)

(y)

Jungle

(shaardula, 2016.10.10 12:50)

(y)